fgyarmatfocisuli
Bejelentkezés
Felhasználónév:

Jelszó:
SúgóSúgó
Regisztráció
Elfelejtettem a jelszót
     
Menü
     
Csapataink
     
U-13,U-16 MEGYEI BAJNOKSÁG
     
Linkek
     
Pontos idő
     
zene
     
SPORTPSZICHOLÓGIA

Sportágunkban a sportpszichológiának óriási jelentősége van!

Biztosan sokan láttak már bajnoki mérkőzést U11-es korosztályban. Akkor talán tudják mire gondolok, akik nem láttak még, vagy nem tudják mire gondolok azoknak elmondom, mert a bajok itt kezdődnek: U11-es korosztály ( tehát 11 évesnél fiatalabb, kis gyermekek játszanak), bajnoki mérkőzése zajlik. A két csapat gyermekei nagy lelkesedéssel játszanak, és próbálnak a pályán a tőlük telhető legjobban játszani. A két edző a pálya szélén áll, és folyamatosan adja az utasításokat, ki hova fusson, hova passzoljon. Amikor hibázik a gyermek, az edző szidalmaz, kritizál, minősít, amikor a gyermek ügyesen végrehajtja a feladatot, az edző hangzatosan dicsér. A szülők a pálya szélén „szurkolnak”! Szidják a bírót, bíztatják a saját gyereküket, szidalmazzák az ellenfél gyermekeit, stb. Ekkor az egyik csapat gólt lő! Eufórikus öröm ujjongásba törnek ki a szülők! Ilyenkor az az érzésem, hogy VB döntőt nyertek, minimum, vagy BL döntőt! Ráadásul, sokszor a legkisebbek tornáin is ugyan ezt lehet tapasztalni! Azt már észre sem veszik, hogy az ellenfélnél, talán még sírva is fakad egy kisfiú, a szégyenérzettől! Persze tudom itt jön az idióta duma a természetes kiválasztásról, hogy akkor az a kisfiú alkalmatlan stb. Először is nincs megfelelő tömegbázisunk, ezért meg kell próbálnunk mindenkiből a maximumot kihozni. Ne veszítsünk el senkit azért, mert lusták vagyunk a szakmaiság egyéb oldalaival is foglalkozni. Lusták, vagy gyávák, hiszen felvállalni konfliktus helyzeteket szülőkkel, nagyon kényelmetlen, és kellemetlen tud lenni. Főleg, ha az edző, szakvezető nem is elég felkészült. Ez egy külön téma írok majd erről is, de egy a lényeg, hogy teljesen lerombolják a "Sport" erkölcsi értékét ezzel a viselkedéssel, és ezt a példát mutatják, tanítják a gyerekeiknek. SZÖRNYŰ!!! Már meg is alapozták a mentálisan gyenge játékosokat a jövő nemzedékben, és ez évről évre csak rosszabb lesz… Azután telnek az évek, és a szülő is, és az edző is értetlenül áll a szembe jövő problémákkal. Nem értik……. a gyerek irányíthatatlan, vagy abba hagyja, elmegy a kedve, vagy motiválhatatlan, vagy nem tudja kezelni a versenyhelyzetet, stb. sorolhatnám reggelig a problémákat. Mi történt igazából? Miért alakulnak így a dolgok? Miért van az, hogy a legtöbben 14 évesen, és 18 évesen hagyják abba a labdarúgást? Kinek a felelőssége? Miért hagyunk elveszni ügyes játékosokat, csak azért mert később érnek mint mások, és nincs türelmünk kivárni, előre leírjuk őket, vagy mert mentálisan támogatásra lenne szükségük, és képtelenek vagyunk ezt megadni, és még sorolhatnám.... Nem vesszük észre, hogy az edző az utasításokkal, a nem megfelelő kommunikációval kiölte szépen lassan a gyerek egyéniségét, személyiségét, de a legnagyobb probléma az mégsem ez. Az egyik legnagyobb probléma a szülői szurkolói stílus. Nem is nevezhetném stílusnak, mert ez nem stílus, hanem ROMBOLÁS ! Először is túl nagy jelentőséget adunk egy 10 éves gyerek, játék szeretetében a gólnak, a győzelemnek, és olyan stílusban, hangnemben, hogy ezzel megalapozzuk a későbbi KUDARC élményeket. Nem véletlenül írtam kudarcot, és nem a „nem sikerült” állapotot. Miért tudná elviselni évek múltával sportszerűen azt, ha kikap a csapat, amikor kiskorba azt mutattuk neki, hogy egy gól, egy győztes meccs egyenlő az ellenfél MEGALÁZÁSÁVAL. Ő is megalázottnak fogja érezni magát, amikor kikap a csapata később. Márpedig, senki nem nő fel úgy, hogy mindig minden meccset megnyer a csapattal. Arról nem is beszélve, ha az edzők nem elég felkészültek ahhoz, hogy megtanítsák a szülőknek, hogyan kell szurkolniuk, miben van vélemény nyílvánítási lehetőségük, és az öltözőben is megfelelően tudják kezelni a mérkőzés után a kialakult lelki állapotot. Nem csak a vesztes mérkőzés után kell a gyerekeket mentálisan jól kezelni, de a győzelem után is. Nem azt mondom, hogy ne neveljünk önbizalmat a gyerekünkbe, dehogynem, az önbizalom fontos, és elengedhetetlen. Ezt azonban tudni kell megfelelő keretek között tenni. Nem a levegőbe beszélek. Láttam olyan mérkőzést ahol az edző, úgy motiválta a gyerekeket mérkőzés közben, és úgy szidalmazott, hogy az ellenfél kisgyerekét le „falábuzta”, stb. Tudom, hogy sokszor úgy motiválnak az öltözőben, hogy az ellenfelet ledegradálják közben. A szülőkről nem is beszélve…. Szóval nem bántani akarom az edzőket, és a szülőket, csak felhívni a figyelmet egy-egy dologra: Tisztelt edző kolléga! A picik versenyeztetése, arra szolgál, hogy a mérkőzésen felmérjék, mit, hogyan tudnak alkalmazni az edzésen tanultakból, mérkőzés szituációban. A mérkőzés mindig csak egy visszajelzésre kell, hogy szolgáljon, hogy mit kell módosítani, vagy hangsúlyosabban képezni, és ki milyen szinten tart. Csak egy felmérés, és nem a Győzelem a lényege, az csak egy plusz jó dolog, plusz motivációs eszköz. A lényeg nem az ellenfélhez képest mutatott eredmény, hanem az egész héten tanultak eredményes alkalmazása, és az egyéni képességek feltérképezése. Ez a mérce a sikerhez. Egyébként a mérkőzés a játékról kell, hogy szóljon, és nem az eredményről. Tisztelt Szülők! A gyermek azért járjon focizni, mert imádja ezt a sportot, és jól érzi magát közben, nem pedig azért, hogy Önök jól szórakozzanak!!!! Láttam sokszor szülőket mérkőzés után vérig sértődve, mert a csapat kikapott! Szidták az edzőt, és hibáztatták a vereségért, mert becserélte a gyengébb képességű gyerekeket is. Ami még rosszabb, amikor magát a játékost minősítik, szidják. Pedig arról papolnak, hogy jó, hogy a gyerek csapatsportot űz, mert itt megtanul sokmindent, ami később az életben szükséges lesz neki. Erre a szülő az elsők között tiporja a sárba ezeket az értékeket, és neveli ezáltal a gyerekébe a sportszerűtlenség alapjait. A gyerekről kell, hogy szóljon a mérkőzés, és nem a szülő szórakozásáról, vagy az edző „szakmai sikeréről”!!! Mindenki gyermeke átél majd egy-egy olyan mérkőzést, amire nem lesz büszke, erre kell gondolni, mikor gólt rúg a csapat. Örülni kell, dicsérni kell, de nem „sztárolni”, és nem az ellenfél gyerekeit megalázni!!! Tudom, hogy nem egyszerű, de a saját gyermekünk érdekében érdemes ezzel foglalkozni, és próbáljunk meg változtatni. Nehéz, hiszen az egyén fejlődése a lényeg az utánpótlás képzésben, de ezt csak a közeggel harmoniában lehet megtenni! A közeg mindig kihat az egyén fejlődésére, ezért nem hagyhatjuk figyelmen kívül ezeket a tényezőket sem! A közeg pedig ebben az esetben mi magunk is vagyunk ( szülők, edzők, stb. ), nem csak a csapattársak. A sport pszichológia itt kezdődik, és egy életen át kell vele foglalkozni. Fontos milyen alapokat teszünk le gyerekkorban, és fontos, hogy a következő években jelentkező helyzeteket is megpróbáljuk szakszerűen kezelni. Ugye láttunk már nagy nemzetközi mérkőzéseket, ahol az egyik csapat mentálisan szinte kézzel foghatóan felőrölte az ellenfelet. Pedig azok is profi játékosok voltak. Szóval a sport szakmai sikerekhez elengedhetetlen ma már a játékosok mentális felépítése is. Ezt már gyerekkorban kell elkezdeni!

      

                                           SIKERIRÁNYOK

UTÁNPÓTLÁS: Ez a legszínesebb közeg, ahol a legnehezebb megfogalmazni a SIKER irányvonalát. Természetesen minden kisgyermek válogatott, profi, talán Világ-, vagy Európa bajnok szeretne lenni. Abban ugye egyetértünk, hogy a profi, vagy válogatott talán, kis eséllyel, de a Világ-, vagy Európa bajnok álmokra itthon esélye sincs egy fiatalnak a labdarúgásunk helyzete miatt. Ezért is fontos, hogy a "motivációs eszközeinket" kis hazánkban a saját lehetőségeinkhez kell igazítani ! Szóval a gyerekek, a gyermeki „naivsággal” vágnak bele ebbe az életbe, és csodás álmokat ringatnak magukban. Jó érzés látni, hogy a fiatalnak céljai vannak, hogy a sporttal sok egyéb dolgot is megtanul. Gyermekkorban minden meccset meg akarnak nyerni, és ekkor még nagyon igazságosan élik meg azt is, ha kikapnak akár egy jobb csapattól, akár egy szerencsétlenség miatt. Ebben a korban még nagyon „tiszták” mint játékosok, azonban a szülői elfogultság, és ráhatás, az edző mentalitása már nagyban megalapozza, hogy ezt a „tisztaságot” mennyire tudják megőrizni a későbbiekben is. Ekkor még nagyon igazságosan, igazi sportemberként küzdenek. Itt még látjuk ahogy sírva fakad egy gól után, ahogy megfeszíti minden arcizmát is, hogy ő legyen a gyorsabb amikor a labdáért küzd, ahogy „Istenként” tekint az edzőre, vagy az apukára, és mindent megpróbál megtenni annak az érdekében, hogy dicséretet kapjon. A lényeg, hogy a gyermekjátékos sokkal reálisabban látja önmagát, és azért számít dicséretre, még akkor is, ha jobb az ellenfél, mert megpróbálta felülmúlni Önmagát. Leszögezném, hogy most azokról az utánpótláskorú játékosokról beszélünk, akik maguk határoztak úgy, hogy focizni szeretnének. Ne feledjük, hogy rengeteg olyan kisgyermekkel találkozhatunk, akik azért kezdenek el focizni, mert az apuka, vagy anyuka be nem teljesült álmait akarja megvalósítani a gyermekben, vagy, mert ez egy kiugrási lehetőség a családnak, vagy egyszerűen az apuka annyira szereti a focit, hogy a gyermek is része akar lenni az apja figyelmének, dicséretének kivívása érdekében. Náluk kicsit más a helyzet, hiszen nekik a SIKER egyenlő a szülő dicséretével. Ez azonban nem a sportról szól. Erről majd később. Szóval a gyermek játszani szeretne a szó legszorosabb értelmében!!! Minden pillanat, amit játékkal tölthet, neki maga az élet, és a siker. Nem az eredményesség a cél neki, hanem a játék okozta ÖRÖM. Nekünk felnőtteknek pedig egyetlen kötelezettségünk van legyünk akár szülők, akár edzők, hogy ezt az örömet biztosítsuk számára, és főleg igyekezzünk minél tovább megtartani benne ezt az érzést. Minél tovább hagyjuk, hogy ennek a bűvöletében éljen, annál biztosabbak lehetünk benne, hogy lesz ereje a későbbi szükséges áldozatokat is meghozni a sport sikerek érdekében. Hiszen áldozatokat csak akkor képes hozni az ember, ha a vágy, amiért küzd, szívből jön!!! Később a „gyermeki játék öröm”, már kiegészül a fiatalkori álmokkal, melyek már a sport szakmai teljesítményéről is szólnak. Ekkor már különböző siker megfogalmazások alakulnak ki a fiatalokban. Ennek több oka is van. Egyrészt az életnek ebben a szakaszában rengeteg lelki és fizikai változáson mennek keresztül a játékosok, ami különböző féle gondolkozásmódot alakít ki bennük. Ez nagyon érzékeny időszak. Már önmagában is nagy feladat előtt áll a fiatal, hogy megfogalmazza ki is ő valójában. Meg kell találnia saját korlátait, saját lehetőségeit. Meg kell tanulnia elfogadni saját fizikumát, saját lehetőségeit. Emlékezzünk csak vissza, nekünk talán nem voltak gátlásaink? A legnehezebb korban kell a legtöbbet teljesíteniük az iskolában, és a sportban egyaránt. Szóval a fiatalnak már több összetevőből áll össze a siker. A lehető legtöbbet játszani mérkőzésen, a lehető legjobban játszani, érezni az edzésmunka hatását a fejlődésben, egyre jobb egyesületben, egyre nehezebb bajnokságban helytállni, jó osztályzatokat kapni, edző elismerését kivívni, válogatottságot elérni. Ez még csak a felszín a siker megfogalmazásában. Egy dologban azonban biztosak lehetünk: akár szülőként, akár edzőként nézzük a fiatal sportolót, az egyik legfontosabb cél a számára, hogy az elismerésünkben részesüljön. Ezért nagyon fontos, hogy mi felnőttek pontosan legyünk tisztában azzal, hogy mit várunk el, mit követelünk meg a fiataltól, hogy a képességeinek megfelelő szinten a megfelelő elismerést megkapja, különben ártunk, és rombolunk az életében. Minden gyermek és fiatal egy önálló, saját élettel rendelkező lény. Nem szabad soha magunkból kiindulni, magunkhoz mérni, még akkor sem, ha genetikailag sokat örökölt tőlünk, hiszen csak sokat örökölt, de nem a mi klónunk, nem mi vagyunk, benne másik két ember génjei keveredtek, mint bennünk. Tehát vegyük észre, hogy az érzései léteznek, biztos, hogy szeretetet, elismerést szeretne kapni a teljesítményéért, továbbá szuper játékossá szeretne válni. Ezért a maga módján megpróbál mindent megtenni. A sikernek számtalan formája van ebben a korszakban. Minél több mérkőzésen játszani, minél több mérkőzést megnyerni, minél jobb egyesületben nevelkedni, minél jobb bajnokságban szerepelni, minél több elismerésben részesülni. Idővel a felnőttkor kapujában elkezdenek szétválni a siker irányok attól függően, hogy mit lát a fiatal, milyen szintre lesz képes nagy valószínűséggel eljutni. Továbbá nagyon befolyásolja a siker megfogalmazását az is, hogy milyen környezetben él a fiatal. Családi háttér, iskolai környezet, baráti társaság, barátnő, mind-mind olyan tényezők amelyek pozitív, illetve negatív irányba is módosíthatják a fiatal önképét, illetve segíthetnek, vagy árthatnak a fiatal személyiségének, önismeretének kialakulásában. A siker irányvonalai, megfogalmazása a gyermekkorban az ÖNFELDT JÁTÉK, utána fiatal korban pedig szerteágazóan szétválik különböző irányokba, a képességek, a családi háttér, a nevelő edző, egyesület, baráti kör, és egyéni lelki, mentális fejlődés hatásai révén. I tt már egyénre szabott, hogy kinek mit jelent a siker, és pont ezért ez a legérzékenyebb időszak, amikor a valóság elkezdi átvenni a helyet az álmok világától. Legyünk velük ezért megértőek, hiszen kevés fiatalnak adatik meg a remény ekkor már, hogy az álmai megvalósulnak. A legtöbben ekkor kezdik feltenni a kérdést magukban, hogy most merre tovább, miközben fel kell dolgozniuk a csalódást, a fájdalmat, annak a felismerését, hogy nem értek el olyan szintet mint amit szerettek volna. Ez párosul még a bűntudattal, vagy mások hibáztatásával, vagy a sors gyűlöletével, szóval a fájdalom bizonyos fokú levezetésével attól függően, hogy a családi minta, a nevelő edző hozzáállása, a felnőttek kommunikációja mit vált ki belőle. Van aki ettől magába fordul, van aki más "vagány", "nem érdekel" módon próbálja meg túl tenni magát ezen a felismerésen. Egy biztos, nekünk felnőtteknek segítenünk kell, hogy a "SIKER" megfogalmazása új értelmet nyerjen a fiatal életében, és talán új célokkal helyettesítse a régit. Nagyon fontos ez, hiszen a "sikeres vagyok" érzésre mindenkinek szüksége van az egészséges "énkép" kialakításához. Tudom, hogy ez nagyon összetett, nehéz kérdés, hiszen mi felnőttek is csak abból tudunk egyenlőre kiindulni, amit velünk tettek a minket formáló felnőttek, amit mi láttunk mint mintát. A világ azonban fénysebességgel halad, változik, és nekünk is változtatnunk kell a mintákon, és foglalkoznunk kell ezzel a fiataljaink jövője érdekében.

SZÜLŐK: A szülők a labdarúgás szereplőinek legszínesebb, legnehezebb közege. A labdarúgásban dolgozók rendszerint abban az egy dologban egyetértenek, hogy a legtöbb konfliktus helyzet, a legtöbb probléma a szülők miatt adódik az utánpótlás nevelésben. Ezért nagyon fontos, hogy próbáljuk megérteni a szülők motivációit. Fontos megérteni nekik mit jelent a SIKER! Nagyon nehéz összefoglalni ezt a menüpontot, mivel ahány gyermek, annyi féle család, és annyi féle szülő létezik. Ezért a legjellemzőbbekkel kezdjük, majd remélem, folyamatosan eszméket cserélünk és lassan minél több féle siker irányt feltérképezünk. Legyünk őszinték, a legnagyobb tömegbázist azok a szülők alkotják, akik a gyermekben a saját be nem teljesült álmaikat kívánják megvalósítani, illetve a gyermek feltételezett sport sikere kiugrási lehetőséget jelent a család számára. Szóval akár honnan is nézzük a gyermek labdarúgó karrierje számukra létfontosságú! Meg kell értenünk, hogy az egyetlen SIKER számukra, ha a gyermekből profi lesz, aki ezzel valóra váltja a szülő álmát, és megoldja a saját, jobb esetben az egész család anyagi helyzetét. Nem is csodálkozhatunk ezen, hiszen a labdarúgás, mint tudjuk soha nem az arisztokrata osztályok sportja volt. Az ember fia pedig jót akar a gyermekének, és reméli, hogy ezzel az "egyszerű" dologgal, hogy focizik, megalapozhatja az életét. Fogalma sincs róla, hogy mekkorát téved ekkor, mivel a sportban érvényesülni bizonyos szempontból sokkal nehezebb, mint bármi másban. Az ember gyermeke tanulhat szorgalomból, vagy, mert érti, amit tanul vagy, mert érzéke, tehetsége van hozzá, vagy egyszerűen kitartásból, alázatból, és elérheti, hogy az legyen a szakmája, amiért tanult. Persze idővel nem biztos, hogy abból is fog megélni.... A sport azonban más, hiszen nem elég az elszántság, egyszerre van szükség rengeteg dolog megfelelő összetételére. Tehetség, genetikai adottság, fizikai felépítés, fájdalomtűrő képesség. Ezek azok a tulajdonságok, amiket a jó Isten vagy megadott, és akkor már egy fokkal nagyobb az esélye, hogy sikerül, de amennyiben csak részben vannak meg, akkor már sok minden extrákkal kell pótolni a hiányokat. Kitartás, szorgalom, alázat, versenyzői mentalitás, pszichikai teherbírás, elszántság, belső tűz. Ezek azok, amikkel végig kell dolgozni a gyermek, és fiatalkort. Amikkel lehet pótolni bizonyos hiányokat. Ezek után jön a legfontosabb tényezők egyike : Szerencse ! Ezzel tehetetlenül áll szemben a szülő, és a fiatal is. Az emberiség 95 %-a egyszerű hétköznapi életet él, de mindenki arra vágyik, hogy ő is egy kissé különleges, ismert, híres, jómódú legyen. Főleg a gyermekének kívánja ezt az ember. Ugye mindannyian így vagyunk ezzel. Tehát a szülő beadja a gyermeket egy egyesületbe, hogy elindítsa az álmok felé…. Az még fontos, hogy rendszerint az ilyen családi háttérrel rendelkező gyerekek a szülői szeretetért, figyelemért mennek focizni, bár előfordul nagyon kis százalékban, hogy a gyermek álmai megegyeznek a szülőével. A szülő jót akar, „könnyű”, szórakoztató, híres életet szán a gyermeknek, megfelelő anyagi háttérrel. Egy dologgal azonban nem számol, hogy a dolgok ilyen szerencsés együttállása nagyon ritkán adatik meg. Rengeteg összetevőnek kell egyeznie, hosszú éveken át, és a gyermeknek nagyon hamar el kell kezdenie, megtanulni olyan mentális, és pszichés dolgokat, mint a versenyhelyzet kezelése, a kudarc, vagy a nem sikerült állapot megélése, stb. Ehhez jön a valódi konfliktusgerjesztő tényező a SZERENCSE! Ennek a jelentőségével minden szülő tisztában van, és megpróbálja ezért Ő maga megoldani, vagy segíteni a gyermek jövőjének ezt a befolyásoló tényezőjét. Olyan mintha a szülőben beindulna egy vészreakció, hogy megpróbálja helyettesíteni, kipótolni a szerencsét. Úgy érzi, hogy folyamatosan a gyermeke érdekeit kell képviselnie, hogy meg kell védenie őt, „egyengetnie” kell az útját. Ezért sokszor nem tudja objektíven nézni a dolgokat, nem képes reálisan dönteni. Minden szülő a saját gyermekét szeretné sikeresnek, és boldognak látni. Ezért természetes, hogy amikor a gyermek boldogtalan, elégedetlen, elkeseredett, akkor a szülő mindent megpróbál megtenni azért, hogy segítsen neki. Ekkor válik ellenséggé az edző, az egyesület, a nevelők. A szülő nem lát mást, mint a gyermekét, és amit látni akar. Ez természetes szülői „látásmód”, ezzel biztosítja a természet azt az ösztönt, hogy gondoskodjunk gyermekünkről, és felneveljük. Ez még a jobbik eset, lássuk azt is , hogy ezek a szülők legalább nem dobják el a gyermeküket, nem érdektelenek, hanem megpróbálnak a maguk módján törődni, és egyengetni a gyermek jövőjét. Tehát kedves labdarúgó edző, szakmai vezető, egyesületi vezető, csapattárs szülő, egy dolgot tartsunk mindig szem előtt: Mi is megpróbálunk mindent megtenni a saját gyermekünkért, és amikor egy szülő ellenségesen viselkedik, akkor tudnunk kell, hogy nem tehet róla. Tele van félelemmel, hogy nem tud kiállni megfelelően a gyermeke érdekeiért, hogy biztosan jól döntött-e amikor ránk bízta a gyermekét, hogy mi lesz, ha egy nap kiderül rossz döntéseket hozott a gyermeke életében. Nem tudja, mi zajlik a kulisszák mögött, nincs tisztában a gyermeke egyesületben, csapatban nyújtott viselkedésével, és még sorolhatnám, milyen végtelen olyan okok vannak, amelyek félelemmel töltik el a szülőt, hogy a gyermeke érdekei, lelke, mentalitása, sérülhet, és ő tehetetlenül kénytelen végignézni. Ezért próbálnak sokszor rögtön harci stílusban kiállni gyermekük érdekéért, és nehéz sokszor elhitetni velük a realitást. Szóval kedves labdarúgásban dolgozó szakemberek a következő dolgokat szerintem tudomásul kell vennünk, amikor úgy döntünk, hogy ebben a hivatásban kívánunk élni: 1. 1. 1. A labdarúgáshoz mindenki úgy érzi, hogy ért. Még az anyukák, nagymamák is.Ezzel együtt kell élni, felesleges ellene harcolni. 2. 2. A szülő nem tud mást látni, csak a saját gyermekét, nem tudja globálisan átlátni az egészet, csak annyit érzékel, ami az ő gyermekét érinti. Ez genetikailag bele van kódolva a szülőbe, és ennek a fokozatai a szülő gyermekkorától, sikerességi fokától, értékrendjétől függnek. Ne akarjunk harcolni ez ellen, mert nem férhet bele az energiánkba, életünkbe. 3. A harc,és a méltatlankodás helyett inkább próbáljunk meg „szülőkre kódoltan” kommunikálni. Tudom, hogy nem egyszerű ez a feladat, de nem lehetetlen. Tapasztalataim szerint minden szülővel meg lehet találni a hangot, csak ismerni kell bizonyos kommunikációs eszközöket,és mindig nyugodtnak, higgadtnak kell maradni. A veszekedés minden esetben a gyermeknek árt a leginkább, és a probléma nem szűnik meg. A szülő elviszi másik egyesületbe, és ott újra problémák lehetnek, és tovább állnak újra, és a gyerek ezzel egyre inkább eltávolodik a lényegtől. 4. Biztosak lehetünk benne, hogy minden esetben, ha a döntéseinket a gyermek érdekében hozzuk, legyen szó akár fegyelmezésről, motivációs eszközökről, akkor őszintén megbeszélve a szülővel, meg fogja érteni, hogy nekünk is kell néha fegyelmezni, motiválni, ahogyan neki is otthon. Aki az őszinte megbeszélések hatására sem elégedett a döntésünkkel, még mindig azt gondolja, szándékosan akarunk ártani a gyereknek, azt el kell fogadnunk. Mindenkinek joga van a saját véleményéhez. Ezt tiszteletben kell tartanunk, és ne feledjük, nem segíthetünk minden gyermeknek….

Az utánpótlásedzők már egy érdekesebb téma: Mi is a siker egy utánpótlás edzőnek? Ez attól függ mennyire jól képzett, és felkészült egy edző. Látott már ön 9-10 éves gyerekekből álló csapatot mérkőzésen játszani? Mit mondtak, és hogyan az edzők? Látott már edzőt, aki szinte eufórikus állapotban szurkolt a csapatának, vagy aki folyamatosan közölte ki hova fusson, hova passzoljon, vagy aki folyamatosan közölte ki mit csinál rosszul a meccsen, és aki közben kommentálta a bíró ítéleteit, vagy ledegradáló, ide nem illő szavakkal próbálta fegyelmezni a gyerekeket? A lehetőségek tárháza végtelen. Megszámlálhatatlan, hogy milyen színes az edzők skálája. Egy biztos mindenki a maga módján, és a maga stílusában két különböző dolgot tart sikernek a saját szakterületén. 1 1. Akinek lényeges, hogy a csapat milyen helyen végez egy tornán, vagy a bajnokságban. 2. Akinek fontos, hogy minden gyerek a tőle elvárható legjobbat hozza ki magából, mint játékos, és mint sportember. A második ugye jól hangzik, de még sajnos nagyon kevés azoknak a száma, akik ezt tartják sikernek a szakmájukban. Az 1. pont sajnos nagyon elterjedt, legyen szó profi, fél profi, vagy amatőr utánpótlás csapatról. Itt meg kell állnom egy pillanatra! Azért írtam ezt a menüpontot, hogy talán sikerül kicsit közelebb hozni egymáshoz a labdarúgás szereplőit, és megértetni velük, hogy mindenki jót akar a maga módján, a maga lehetőségein belül. Szerettem volna, ha legalább kicsit csökkenthetjük a konfliktusok számát, az ellenségeskedést, a rosszindulatú feltételezéseket, és a meg nem értést. Miért? Azért mert addig, amíg a szereplők a konfliktusaikkal vannak elfoglalva, és ellenségeskednek, addig is a gyerekektől, játékosoktól veszik el az értékes időt, és a fejlődésükre fordítható energiát. Nem tudok nem felháborodni ezen a rövidlátáson: Mindenki jót akar, ezért mindenki a maga igazát bizonygatja, és közben a gyerekekre kevesebb idő, és szakmaiság jut. Kérdezem én: Ki vállalja a felelősséget a gyerekek elvesztegetett, elherdált éveiért? Ez a jelenség nem minőség függő. Ez a válogatott gyerekektől az amatőr szinten lévő gyerekekig jelen van. A különbség az, hogy az amatőr gyermek nem, mint lehetséges minőségi játékos szenved hátrányt, hanem mint lehetséges igazi sportember, amivé nevelnie kellene a sportnak. Ehhez képest a vitákat, szitkokat, kiskapuk megkeresését látja a sportemberi viselkedés helyett. A profi, és válogatott szintű gyerekeknél pedig a sportág lehetséges minőségi javulását is hátráltatjuk, kockára tesszük minden egyes háborúval, vitákkal elvesztegetett héttel, hónappal, évvel. Most azonban nem tudok csak pozitívumot írni, mivel én a magam részéről a gyerekek képzésében az edzőt kulcsfontosságú szereplőnek érzem. Szerintem minden spotág minőségéért a legnagyobb felelősség az edzők kezében van. A rendszerváltás, a létesítmény hiányok és működtetési problémák minden sportban megjelentek. Mégis vannak, akikre büszkék vagyunk. Szóval az utánpótlás edzőknél nagyon fontos lenne a siker átfogalmazása. Vannak azért olyan tényezők is melyek felmentik kicsit az utánpótlás edzőket a mentalitásukért. 1. 1. Az egyesületi vezetők is sokszor belehajszolják az eredmény centrikusságba az edzőket. Sokszor még a legkisebb csapatoknál is annak alapján kap elismerést, megbecsülést az edző, hogy milyen eredményeket ér el a csapat. 2. 2. A csapathoz tartozó szülők hangulata, segítő készsége, az edzővel való kommunikálása is nagyban függ attól, hogy milyen eredményeket ér el a csapat. 3. 3. Az edzők egymás között is úgy ítélik meg egymást, hogy ki milyen eredményes csapat szinten. 4. 4. Soha senki nem mutatta meg nekik, hogy mint edzők az Önbecsülésüket máshoz mérjék. Ezért az edzők nagy része szinte szégyenkezik önmaga, és mások előtt is, ha nem olyan eredményeket ér el, ami elfogadható a környezete, vagy saját megítélése szerint. Az egyik legfontosabb feladatunk szerintem, hogy az utánpótlásban dolgozó edzőkkel szembeni megítélésünk,legyünk akár szülők, akár egyesületi vezetők, akár edző kollégák egy dologból alakuljon ki: mennyire szeretnek a gyerekek edzésre, mérkőzésre járni, mennyire néznek fel rá a gyerekek, mennyi gyermek jár hozzá, mennyire tudja elmélyíteni a játékszeretetet a gyerekekben. Egyszóval mennyire képes örömöt okozni a gyerekeknek a labdarúgáson keresztül. Nagyon nehéz hivatás ez, hiszen néha fegyelmezni is kell, és azt is szeretettel kell megoldani. Sokszor még nekünk szülőknek is nehéz ezt megvalósítani a saját gyerekünkkel szemben, persze, hogy nehéz ezt egyszerre több gyerekkel, mint edző megvalósítani. Ezért is mondom azt, hogy utánpótlás edzőként dolgozni, az nem munka, nem szakma, hanem a szó legnemesebb értelmében Hivatás. Tehát véleményem szerint akár szülők vagyunk, akár kollégák, vezetők, amikor egy edző, és egy gyermek között nézeteltérés, konfliktus alakul ki, akkor egy dolgot tehetünk, próbáljunk segíteni. Főleg, mint szülők tehetünk ezért sokat. Értsük meg, hogy az edző sem rosszat akar, csak lehet, hogy a közel 20 gyerek közül, most a mi gyerekünk esetében nem biztos, hogy egyből sikerült megtalálnia a megfelelő eszközöket a célja érdekében. Azt azonban nem szabad feltételeznünk, hogy indok nélkül rosszat akar, hiszen minden gyerek az ő játékosa, az ő csapata, miért lenne a saját munkája ellen. Azt is meg kell értenünk, hogy minden edző szinte az egész csapatért felel, nem csak a mi gyerekünkért, és, hogy nem tudhatjuk, nem láthatjuk, mi történik a csapaton belül, amikor mi nem vagyunk ott. Amennyiben úgy látjuk, hogy a segítő szándékunk sem éri el a célját, és a gyerekünk, és az edző között nem javul a helyzet, akkor kell elfogadnunk, hogy nem biztos, hogy jó helyen van a gyermekünk. Arra azonban akkor sem kell gondolnunk, hogy ez személyes ügy, egyszerűen az élet ilyen. Nekünk sem lehet mindenki egyformán a barátunk, mi sem érezzük egyformán jól magunkat különböző társaságokban, nekünk is meg van az a közegünk, akikkel egy hullámhosszon vagyunk. A sportnevelő hatása azonban itt is megtalálható. A gyermekünknek sem árt megtanulni az elfogadást, az alkalmazkodást, a toleranciát. Erről is szól a csapatsportok értékes nevelése. Nem biztos, hogy jót teszünk, ha mindig, amikor a gyermekünknek nem tetszik valami, akkor a „megfutamodást” választjuk, mint példamutatást. Jót tehetünk azzal is, ha megpróbáljuk a gyermekkel megtanítani az alkalmazkodást, és a probléma megoldást. Sok olyan gyermekkel találkoztam már, aki 12, 14 éves korára már minimum 4,5 egyesületben megfordult. Ezen is el kellene gondolkoznunk, hogy milyen példát mutatunk ezzel a gyermekünknek, és mire neveljük ezzel. Mindenkinek joga van ahhoz, hogy így tegyen, de a következményekkel is számolnunk kell. Az iskolát sem váltogathatjuk évente, mint ahogy felnőtt korban a munkahelyünket sem, pedig napi szinten lehetnek ott is olyan emberek, akikkel nem jövünk ki. Ezt tudjuk megalapozni a sporttal. Kérem, gondolkozzunk el ezen is. Az utánpótlásedzők siker irányvonalain közösen kell dolgoznunk elsősorban a gyermekeink, és játékosaink fejlődésének, sikerességének érdekében. Mindannyian felelősek vagyunk!

     
Csapatunkról
Image and video hosting by TinyPic

Alapítási év : 2008

Szín : arany - fekete

Elnök : Czuprák László 

Vezetőségi tagok :

Máté Barna

Lengyel Zoltán

Veres Attila

Kovács István

Banduláné Abonyi Erika

Józsa László

Siti Ferenc 

Gazdasági vezető :

Kricsán Imréné

Felügyelő bizottság elnöke:

Gacsályi Ferenc 

Tagok :

Szabó László, Hajdú József

Adószám:

19211105-1-15

Bankszámlaszám:

67800027-11041025

Székhely:

Fehérgyarmat  Kiss E. ut 2

Generated image
 
     
Chat
Név:

Üzenet:
:)) :) :@ :? :(( :o :D ;) 8o 8p 8) 8| :( :'( ;D :$
     
Látogatók
Indulás: 2009-07-22
     

Szeretnél egy jó receptet? Látogass el oldalamra, szeretettel várlak!    *****    Minõségi Homlokzati Hõszigetelés. Vállaljuk családi házak, lakások, nyaralók és egyéb épületek homlokzati szigetelését.    *****    Amway termék elérhetõ áron!Tudta, hogy az általános tisztítószer akár 333 felmosásra is alkalmas?Több info a weboldalon    *****    Florence Pugh magyar rajongói oldal. Ismerd meg és kövesd az angol színésznõ karrierjèt!    *****    Fele királyságomat nektek adom, hisz csak rátok vár ez a mesebirodalom! - Új menüpont a Mesetárban! Nézz be te is!    *****    DMT Trip napló, versek, történetek, absztrakt agymenés:)    *****    Elindult a Játék határok nélkül blog! Részletes információ az összes adásról, melyben a magyarok játszottak + egyéb infó    *****    Florence Pugh Hungary - Ismerd meg az Oppenheimer és a Dûne 2. sztárját.    *****    Megnyílt az F-Zero Hungary! Ismerd meg a Nintendo legdinamikusabb versenyjáték-sorozatát! Folyamatosan bõvülõ tartalom.    *****    A Cheer Danshi!! nem futott nagyot, mégis érdemes egy esélyt adni neki. Olvass róla az Anime Odyssey blogban!    *****    A 1080° Avalanche egy méltatlanul figyelmen kívül hagyott játék, pedig a Nintendo egyik remekmûve. Olvass róla!    *****    Gundel Takács Gábor egy különleges könyvet adott ki, ahol kiváló sportolókkal a sport mélységébe nyerhetünk betekintést.    *****    21 napos életmódváltás program csatlakozz hozzánk még!Január 28-ig 10% kedvezménnyel plusz ajándékkal tudod megvásárolni    *****    Szeretne egy olyan általános tisztítószert ami 333 felmosásra is elegendõ? Szeretne ha csíkmentes lenne? Részletek itt!!    *****    Új játék érkezett a Mesetárba! Elõ a papírral, ollóval, és gyertek barkácsolni!    *****    Tisztítószerek a legjobb áron! Hatékonyság felsõfoka! 333 felmosásra elengedõ általános tisztítószer! Vásároljon még ma!    *****    Hayashibara Megumi és Okui Masami rajongói oldal! Albumok, dalszövegek, és sok más. Folyamatosan frissülõ tartalom.    *****    A legfrissebb hírek a Super Mario világából és a legteljesebb adatbázis a Mario játékokról.Folyamatosan bõvülõ tartalom.    *****    333 Felmosásra elegendõ! Szeretne gazdaságosan felmosni? Szeretne kiváló általános tisztítószert? Kiváló tisztítószerek!    *****    Ha tél, akkor téli sportok! De akár videojáték formájában is játszhatjuk õket. A 1080°Snowboarding egy kiváló példa erre